Dormándi Jókai bableves
Folytatódik vidék íze rovatunk. Ezúttal Heves megyébe látogattunk el, azon belül is Dormándra, ahol a Jókai bableves titkainak szerettünk volna utána járni. Ez a kiadós, és nagyon finom, már-már egy tál ételnek is beillő leves elnevezése Jókai Mór balatonfüredi tartózkodásához köthető.
Itt vált neves írónk kedvenc ételévé, így később emiatt kapta a Jókai bableves nevet. Ahány konyha, annyiféle bableves recept ismert, a dormándi különlegessége, hogy sertéscsülök helyett nagyobb kockákra vágott színtiszta marhahúst tartalmaz, ami igazán különlegessé teszi ezt az ételt. Megkóstoltuk, és nem csalódtunk benne.
És hogy Ti is megtudjátok főzni, álljon itt most egy nagyon finom, és egyszerű recept.
Hozzávalók:
- 70 dkg marhahús
- 2 pár debreceni kolbász
- 20 dkg szárazbab
- 3 szál fehérrépa
- 5 szál sárgarépa
- 1 zeller
- 1 vöröshagyma
- 4 gerezd fokhagyma
- 1 dl tejföl
- 5 dkg liszt
- fűszerpaprika
- olaj
- só, bors
- babérlevél
Elkészítése:
A babot előző éjszaka beáztatjuk egy mély tálban annyi vízzel, hogy ellepje.
A nagy kockákra feldarabolt marhahúst a babbal együtt feltesszük főni, körülbelül két és fél liter csontlében. (víz+húsleves kocka)
Hozzáadunk 3-4 levél babérlevelet.
A megpucolt zöldségeket (sárgarépa, fehérrépa, zeller, vöröshagyma, fokhagyma) kis kockákra vágjuk, majd a leveshez adjuk, ezután jöhet a kolbász is.
Ízlés szerint fűszerezzük sóval, borssal, fűszerpaprikával.
Lassú tűzön addig főzzük az egészet , amíg a zöldségek meg nem puhulnak.
Ekkor paprikás, fokhagymás, vöröshagymás rántást készítünk, és azzal sűrítjük be a levesünket.
Aki erőse szereti, egy kis chilivel fűszerezheti, és ha még tartalmasabb levest szeretne enni, akkor csipetkét is tehet bele.
Ha Ön is szeretné megismertetni másokkal környezetének kiemelkedő gasztronómiai fogásait, keressen minket.
És ha már Jókai bableves, mivel is zárhatnánk jobban írásunkat, mint egy idevágó idézettel kedvenc romantikus költőnktől.
“…nemcsak abban áll a magyar szakács művészetnek titka,hogy az egyes ételeket milyen ízesen tudja előállítani, hanem hogyan tálalja föl egymás után úgy, hogy az elköltött ételvalósággal kívánja az utána következőt,s mikor már az ember azt hiszi, hogy egészen jóllakott, akkor hoznak megint valamit, amire azt kell mondani, hogy de már ebből eszünk!”
(Jókai Mór)
