Egy csésze kávé 50 dollárért?

Ez, azért jutott eszembe, mert a “szabadságom” első hivatalos napján elfogadtam barátnőm meghívását egy csésze kávéra, és persze egy jó kis beszélgetésre, csajos pletyizésre. És bár nem ilyen méregdrága kávét fogyasztottunk, mégis nagyon jól éreztük magunkat. (Neki is Senseo kávéfőzője van, én is elcsábultam egy piros színűre, de abban egyetértettünk, hogy nem vagyunk maradéktalanul elégedettek vele.) A kávénkat nádcukorral édesítettük, s bár nem mindenben értek egyet a mostani egészségmegörző, bió-mánia és egyéb trendekkel, cukor kérdésében, azt kell mondjam, elfogadom. Le a fehér cukorral!

A Kopi Luwak kávé Indonéziából származik (a kopi indonéz nyelven kávét jelent). És lehet, hogy isteni az íze, nagy-nagy ritkaságnak számít, azért nekem nem lenne gyomrom a fogyasztásához. Ez a kávébab, ugyanis az ott honos cibet macskákon megy először keresztül -szó szerint!-, vagyis a macska először nyersen fogyasztja el a kávébabot, amikor az még vörös színű. Csak a puha héját emészti meg, a többi áthalad bélrendszerén, majd kiüríti. Az ürülékből a különleges kávészemeket a dolgozók kézzel keresik és válogatják ki.

Hmmm…ez elég bizarr, de,hát nagy az Isten állatkertje. Nekem többet jelent egy kellemes társaságban elfogyasztott kommersz kávé, ezt meghagyom a sznoboknak. Ja, meg  Frey Tamásnak:) (Akit egyébként nagyon kedvelek.)

Ezzel a kávézással el is ment a délelőtt, és sietni kellett, hogy mire mindenki hazaér, valami finom étel kerüljön az asztalra. Szerencsére, az áruházak előszeretettel tartanak nemzetiségi heteket, és ilyenkor jó áron, olyan specialitásokhoz is hozzá lehet jutni, amiknek felhasználásával, gyorsan készíthetünk valami finom, mégis különleges ételt.

Nálunk ez most a paprikás csirke volt, de nem a hagyományos -nagymamánk által is készített- nokedlivel, hanem eredeti sváb nokedlival. Ennek az íze megegyezik a “mi” nokedlinkéval, megjelenésében, formájában viszont teljesen eltérő. Mintha, kereszteznénk a gömbölyű nokedli szemeket a spagettivel. Az íze finom, pár száz forintos áron vettem meg, 15 perc alatt készre főztem, és végeredményként egy olyan köretet kaptam, ami az uncsi paprikás csirkéből igazi ínyencséget varázsolt. (És még a rengeteg mosogatást is megúsztam)