Bundás kenyérrel az unalmas hétfő reggelek ellen!
Zene: http://www.youtube.com/watch?v=j_6eG20zXp8&feature=related
Ez az egyszerű étel nálunk kortól és nemtől függetlenül az abszolút favorit kajává vált, szinte egyik pillanatról a másikra. Egyetlen hátránya a jelentős tojás mennyiség, jelenleg havi 60db tojásnál tartunk…:( (Pedig azért, mást is eszünk) Nem tudom, már kinek jutott eszébe ezt kérni egyik reggelire, de azóta megunhatatlan a családban. És nem csak ez. Visszatértek azok a régi, ovódáskori ételek, amik úgymond már rég nem szerepeltek repertoáron. Pl.a tejbegríz.
De ez mégis csak egy gasztro blog szerűség akar lenni, ezért jöjjön egy olyan leves receptje, ami nálunk elég gyakori, viszont legnagyobb megdöbbenésemre, ezzel nem mindenki van így, és van aki nem ismeri.
Ez, a FRANKFURTI LEVES.
Alap összetevője a kelkáposzta és a virsli.
A kelkáposztát vékony szeletekre felvágjuk, és a kevés olajon megpirított hagymára szórjuk. Hozzáadunk felkarikázott sárgarépát, és felöntjük 1-1.5 l csontlével. Fűszerezésében a só és a bors mellett a kömény elengedhetetlen. A felkarikázott virslit a legvégén tesszük bele, amikor a répa és a kelkáposzta már megpuhult, és még egyszer össze rottyantjuk. A legvégén behabarjuk 2dl tejföllel, és megszórjuk petrezselyemmel. Nem csak finom, de hála a kelkáposztának jó tulajdonságának, egyben fogyaszt is. Ez az a leves ugyanis, amiből bármennyit ehetünk büntetlenül. Sőt, minél többet eszünk belőle, az annál kedvezőbb lesz fogyókúránk szempontjából. A kelkáposzta feldolgozása a szervezet számára nagyobb energia felhasználást követel, mint az étellel bevitt kalória mennyiség.
E jó tulajdonsága mellett megemlítendő az az élettani szempontból kedvező tulajdonsága is, hogy sok fontos tápanyagot tartalmaz, sok benne a fehérje, és az ásványi anyag, a különböző vitaminok: C-, B1- és B2-vitamin.
További szép hétfőt kívánok mindenkinek. A főzés öröm!
