Az Örömkonyha „színpadán” a Konyhafőnők c. gasztro reality show szereplője, Czigléczky Tibor
A különböző főző műsorok reneszánszukat élik napjainkban, így történt ez az RTL Klubon futó műsor esetében is. A „show” első szériájának egyik versenyzője volt vendégünk, akivel személyes élményeiről beszélgettünk, és lehetőségünk adódott kicsit a kulisszák mögé is bepillantani. Természetesen főztünk is, és nem is akármit.
Előételként rozmaringos libasültet, főételként pedig zöldfűszer kéregben sült báránybordát szarvasgombás burgonyapürével, aminek receptjét Tibor most megosztja veletek. Köszönjük szépen, hogy a vendégünk voltál, és személyedben megismerhettünk egy, a gasztronómia iránt végsőkig elkötelezett embert, akinek a szavaiból a legnagyobb tisztelet és alázat érződött.
Mit éreztél, amikor kiderült, hogy beválasztottak a versenyzők közé?
Gyermekkorom óta, amióta az eszemet tudom, mindig megbabonázott a konyha, és minden, ami vele kapcsolatos volt. Borzasztóan izgultam, hogy bekerüljek a tévébe, mint versenyző, mert nagyon szerettem volna, hogy több mint 3000 ember közül benne legyek a 30 legjobba vagy esetleg meg is nyerjem a versenyt. Az első fordulóban már éreztem, hogy meglepő módon elég versenyképes az étel amit vittem (libamáj-terrin zöldalma krémmel és friss őszibarackkal), de a második fordulóban, amikor időre lehetett főzni és fél óra helyett 22 perc alatt készen lettem az étellel, már akkor majdnem biztos voltam, hogy sikerült. Amikor felhívtak, és közölték, az leírhatatlan érzés volt.
Milyen alapvető célt szerettél volna elérni, vagy csak a győzelem lebegett a szemed előtt?
Nyilván a 10 millió forint is motivált, hiszen akkor talán belekezdhettem volna életem álmába, nagy vállalkozásába, de nem ez volt a legfontosabb. Inkább magamnak szerettem volna bebizonyítani, hogy van tehetségem ahhoz, amit annyira szeretek. Illetve az is motivált, hogy azokat a dolgokat, amiket a főzéshez fontosnak tartok el tudjam juttatni a nézőkhöz, be tudjam mutatni az alapokat.
Ez egy amatőr szakács verseny, de azért volta nagyon komoly szakmai kihívások is. Ezek nem okoztak gondot?
Benne van a nevében hogy „amatőr”. Kérdés hogy ez kinek mit jelent. Kamerák kereszttüzében, egy óra alatt ismeretlen alapanyagokból, idegen konyhában, szakmailag elismert embereknek olyat lerakni az asztalra, ami megfelelő számukra, elég nagy kihívás. Nekem például ez okozta azt a nagy feszültséget, ami bennem volt.
Szerinted egy „mezei” háziasszony is tudja teljesíteni ezeket?
Szerintem a válasz erre határozott NEM. Én tizenöt éve foglalkozom gasztronómiával komolyabban, az internetet, szakkönyveket bújom, és még stázsoltam (fizetés nélküli munka) is konyhákban, és még mindig sehol sem vagyok. Egy háziasszonynak a család és a munka mellett egyszerűen se ideje sem energiája nincs ezekre, sőt talán nem is érdekli behatóan a gasztronómia, vagy csak egyszerűen nincs megfelelő forrás, ahonnan tanulhatna. Rendezvényszervező révén sok olyan emberrel hozott össze a sors, és személyesen tanulhattam olyan emberektől, akik ma a mai szakács elit tagjai. Ehhez kifejezetten szerintem szerencse is kell.
Milyen volt a hangulat belülről? Kialakultak barátságok, vagy egyértelműen versenytársak voltatok?
Mivel a kezdő, legelső csapatban voltam, szinte harapni lehetett a feszültséget a műsor alatt. Sok volt a leállás, a várakozás, hosszú és fárasztó forgatási napok voltak. A kezdő csapattal annyira összebarátkoztunk, hogy azóta is rendszeresen szervezünk vacsoraesteket, amikor mindenki hoz valami finomságot, amit frissen a többiek előtt elkészít. Nagyon tiszteljük és szeretjük egymást, ha másért nem, ezért igazán megérte jelentkezni a műsorba.
Mi volt a kedvenc feladatot és mi sikerült legjobban?
A saját feladat volt nyilván a kedvenc (zöldfűszer kéregben sült bárányborda, bárányjussel, szarvasgomba-olajos burgonyapürével) egyrészt mert hihetetlenül finom étel, imádom másrészt meg elég komplex és buktatókkal teli kaja, aminél azért kiderül, hogy mennyire jó az illető a konyhában. Ami legjobban sikerült szerintem az a polipos ételem volt, amit mediterrán módra, paradicsommal, vajjal, és paprika-concasséval készítettem el. Eddig ugyanezt az ételt csak rákkal csináltam, de polippal is egyszerűen fantasztikus!
Te voltál az egyetlen a versenyzők közül, aki nem úgy esett ki, hogy alulmaradt a párbajban. Ez így utólag azért kárpótol, vagy inkább bosszantó érzés?
Én voltam az egyetlen játékos, akinek azért kellett feladnia (abbahagynia a játékot) mert egészségügyi problémáim adódtak. Egyszerűen rosszul lettem, és elvitt a mentő. Nagyon bosszant, így utólag is.
A verseny után visszanézted a műsort? És akkor is ugyanazt érezted, mint amikor ott voltál?
Belenéztem az első két részbe, hogy mit hoztak ki a felvett anyagból, de utána nem néztem. Nehezen tettem túl magam, hogy ilyen szerencsétlen, buta módon estem ki a versenyből. Nem akartam felszakítani a sebeket, meg hát azért nem voltam annyira jó állapotban.
Mert azért voltak nagyon kemény beszólások is egyes versenyzők részéről?
Engem ez nem érintett, én, akivel egy csapatban indultam, azokkal nagyon jó viszonyt ápoltam, és a mai napig is baráti a viszonyunk. De hallottam, hogy az idő előrehaladtával azért egyre kritikusabb lett a zsűri.
Elindulnál még egyszer a versenyen, és ha igen, akkor most győzni mész?
Mindenképpen megpróbálom, de most sem az a cél feltétlenül, hogy megnyerjem,(de nyilván szuper lenne:-)))), hanem hogy ismert, de leginkább elismert szakács és szakember váljon belőlem, és megtaláljam végre azt a munkát, amiben igazán kiteljesedhetek. Hiszek benne, hogy az ismertség meghozza majd azt, hogy találkozom, és együtt dolgozom majd olyan emberekkel, akikben ugyanúgy lobog a tűz és a szenvedély a gasztronómia iránt, mint bennem.
Hogy érzed, szakmailag mennyi pluszt kaptál a műsortól?
Azt mindenképpen megtanultam, hogy idegesen, feszülten dolgozni a konyhában képtelenség. A fegyelem a legfontosabb dolog, és a koncentráció. Egy jó konyhafőnöknek a legnagyobb presszió alatt is precíznek, pontosnak, átgondoltnak és halál nyugodtnak kell lennie, mert egyébként az egész konyha egy nagy káosz lesz, és ez bizony kihat a vendégre is és ez egy étterem biztos pusztulását jelenti. Sokat tanultam a műsorból, és mindenkinek, aki ebben a szakmában szeretne dolgozni, csak ajánlani tudom.
Rozmaringos libamáj
Hozzávalók:
- 0,5 kg libamáj
- 2,5 dl tejszín
- 4 cl vodka, vagy flambírszesz
- 2 szál rozmaring
- 1 g steak fűszer
- 1 kk paradicsompüré
- Balzsamecet krém
- só, friss bors
Elkészítés:
A libamájat kierezzük, szétválasztjuk a két lebenyt, és a kisebbiket felszeleteljük. Beszórjuk steakfűszerrel. Forró serpenyőben mindkét oldalát 1- 1 perc alatt megsütjük, majd a végén óvatosan ráöntjük a flambír szeszt, és amikor forr akkor meggyújtjuk. ( Ne hajoljunk közel a serpenyőhöz, mert a hajunk, szakállunk, szemöldökünk bánhatja…J )
Fűszerezzük apróra vágott rozmaringgal, sóval, borssal. A libamájakat kihűtjük, és a felesleges zsírt óvatosan leöntjük róla.
A serpenyőt a tűzre visszatéve hozzáadjuk a tejszínt, a balzsamecetet, és a paradicsompürét, majd botmixerrel összeturmixoljuk az egészet, és készre forraljuk.
A maradék májat felszeleteljük fél centi vastagon, és steakfűsszerrel beszórva kisütjük ( oldalanként 1-1 perc) majd pirítóson , vagy friss kenyéren , a szósszal leöntve tálaljuk.
Köretként adhatunk hozzá burgonyapürét vagy diós burgonyafánkot is .
Tipp: A libamájszós izgalmas kísérője lehet önmagában például egy nagy szelet marhasteaknak is.
Zöldfűszerkéregben sült bárányborda szarvasgombás burgonyapürével
Hozzávalók:
- 1 kg csontos bárányborda egészben
- 1-2 db bazsalikomlevél, kakukkfű, rozmaring
- 2 ek dijoni mustár
- zsemlemozsa
- olíva olaj
- 1 citrom
- 1 db kisebb szarvasgomba
- 50 dkg burgonya
- 25 dkg házi vaj
- 0,5 liter tej
- só, bors
Elkészítés:
Kérjük meg a hentest , hogy a bordavégeket,( pálcikákat ) tisztítsa le. hogy könnyen szeleteljük a húst, amikor elkészül.
A bordát úgy fektessük a vágódeszkára, hogy a bordák lefelé nézzenek . A széles felületről levágjuk a zsíros darabokat, majd olívaolajon nagy lángon körbesütjük 3-4 perc alatt a húst, hogy egyenletes szép barna színe legyen. (fontos, hogy a hús MINDIG szobahőmérsékletű legyen!!!) Majd vékonyan bekenjük dijoni mustárral, és pihentetjük.
Elkészítjük a fűszerkérget: 3 -4 evőkanál zsemlemorzsát, egy kiskanálnyi citromhéjat, a rozmaringot, bazsalikomot, kakukkfüvet, sót, borsot összeturmixoljuk egy kis olíva olajjal, hogy tapasztható masszát kapjunk , majd bevonjuk vele a bordát, tulajdonképpen a dijoni mustár tartja meg a fűszerkérget . Majd 200 fokos sütőben 15 percig sütjük. Ha médium wellre akarjuk , akkor 20 percre, ha teljesen át akarjuk sütni, akkor 25 percig hagyjuk a sütőben. Amikor elkészült a hús, 5 percig pihentetjük, utána szeleteljük fel!
Amíg a hús készül , elkészítjük a burgonyapürét: héjában megfőzzük a burgonyát, meghámozzuk áttörjük és hozzá keverjük az ízlés szerinti vajat és forró tejet. Sózzuk , borsozzuk, szarvasgomba reszelékkel dúsítjuk.
A tálalásnál 3 pálcikát számolok egy főre, tehát az egyik bordát duplán vágom , és a burgonyapüré tetején egymás felé fordítva összeakasztom őket, majd zöldfűszerekkel megszórva rakom ki a vendégek elé. Én alaplevet szoktam még visszaforralni egy kis vörösborral, és ezzel a jussel vagy (demi glace mártással) szoktam még körbelocsolni a tányért. Érdemes vele szórakozni, mert bár aprólékos munka, de a vendégeinket maradéktalanul elvarázsolja!
Minden kedves olvasónak jó étvágyat kívánok!!!!
